A kórházi 12 hetes UH:

 2011.02.23. 19:56

Nem sokkal a vizsgálat előtt el kellett mennem az első találkozóra a védőnőhöz, akitől megkaptam a kiskönyvemet. Nagyon kedves volt. Mindenkitől azt hallottam, hogy a védőnők a szükséges rosszat képviselik. Pozitívan csalódtam. Remélem ilyen lesz végig a hozzáállása.


2010. november 29-én voltunk az első kötelező kórházi ultrahangon. A férjem elkísért, később kezdte aznap a munkát, hogy el tudjon jönni velem. Nagyon várta, hogy újra láthassa csöppségeinket és hogy először hallhassa a szívdobbanásukat. Mert a saját dokimnak nincsen ilyen berendezése, amivel a szívhangot is hallhatjuk.

Az ajtón egy szigorú felirat fogadott minket: „A vizsgálat ideje alatt csak a kismama tartózkodhat a vizsgálóban.” Valahogy így volt megfogalmazva, már nem emlékszem pontosan. Felháborított, de azért próbáltam megőrizni a nyugalmamat. Mikor sorra kerültem, megkérdeztem a nővért, hogy bejöhet-e a férjem, de sajnos nem engedték. Bent a vizsgálóban megkérdeztem, hogy mi ennek az oka, mire ezt a választ kaptam: „Az apukák nem tudnak viselkedni.” Ha megmérte volna valaki a vérnyomásomat, hát szerintem az egekben volt. Felháborító, hogy így általánosítanak.


Amint beléptem az első kérdésem az volt, - ha már nem jöhet be a férjem - képet vagy felvételt kaphatunk-e a picikről. Sajnos itt ezt sem lehet, pedig még dvd-t is hoztam magammal. A továbbiakban nem tudom, hogy e miatt vagy sem (szerintem normálisan kérdeztem mindent) nagyon bunkó volt velem a „kedves” doktor úr. Bármit kérdeztem nem válaszolt, vagyis csak annyit, hogy: „Nem tudok válaszolni a kérdésre.” Megkérdezte, hogy fogunk-e genetikai vizsgálatra menni. Azt válaszoltam, hogy nem tudom az milyen és hol csinálják. Visszakérdeztem, hogy a doktor úr szerint szükséges-e, de erre a kérdésre már nem válaszolt. Valami olyasmit mondott, hogy ő csak érdeklődött. Az egész vizsgálatot, ahogyan hozzám szólt és ahogyan viselkedett megalázónak éreztem. Amint kijöttem sírógörcsöt kaptam. Rettenetes érzés volt. Szerencsére a kicsikéinknél mindent rendben találtak, de lelkileg megviselt és azt éreztem, hogy soha többé nem akarok ide jönni. Próbáltam másik megoldást keresni, de sajnos nincsen. Ezek kötelező vizsgálatok és csak a szerencse befolyásolhatja, hogy legközelebb ne ehhez a bunkó dokihoz kerüljek.

Pocaklakóim új nevet kaptak:„A” magzat és „B” magzat. Az orvosok így emlegetik őket.


„A” magzat:
     CRL: 65 mm
     NT: 1,0 mm
„B” magzat:
     CRL: 61 mm
     NT: 0,8 mm

Mindkét picikénél az orrcsont látható és szívműködésük jó. Mindent rendben találtak és azt írták, hogy: „Elválasztó burok nem látható.” Ami azt jelenti, hogy egypetéjűek a drágáim. Szóval bármilyen neműek is, egyformák lesznek.


 

A bejegyzés trackback címe:

https://myfairytaleworld.blog.hu/api/trackback/id/tr12685943

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.