A meglepi – ketten vannak:

 2011.02.21. 20:57

A férjem mindig azt mondogatta, hogy ő egy gyereket szeretne. Számtalan okot sorolt fel a mellett, hogy miért csak egyet vállaljunk. Sok mindenben igazat adtam Neki, de nem voltam teljesen biztos abban, hogy én is ezt akarom. Titkon mindig nagycsaládra vágytam. Mondhatni inkább, hogy belenyugodtam, hogy egy gyermekünk legyen és gondoltam, majd később talán évek múlva meglátjuk legyen-e testvére. Mivel annyiszor és annyi helyen hangoztatta a férjem, hogy miért szeretne csak egy gyermeket, ezért több ismerős is elkezdett viccelődni vele: „Pont azért mert ennyire egyet akarsz, ezért minimum ikrek lesznek.” Aztán otthon is megbeszéltük, hogy oké, legyen egy gyerekünk, de ha véletlen úgy hozná a sors, hogy ikrek, akkor már nem állunk meg kettőnél. Akkor legyen nekem igazam és legyen három gyerekünk, vagyis nagycsaládunk. Persze nem hittem, hogy erre esélyünk lenne. Soha, nem gondoltam volna, hogy valóban teljesül ez a vágyam.

Teltek-múltak a hetek és egyre nehezebben viseltem, hogy a munkahelyemen nem mondhatom el. Már közeledett a következő ultrahang időpontja, de nem tudtam kivárni, a hét elején bejelentettem a közvetlen kolléganőimnek, a főnökömnek és a HR-esnek. Nem gondoltam, hogy fontos lenne elmondani a többi 80 embernek, akik még a cégnél dolgoznak.

November 11-én elérkezett a második ultrahang ideje. Természetesen a férjem is velem tartott. Az orvos először jól megijesztett bennünket. Elkezdte a vizsgálatot, majd izgatottan ide-oda mozgatta az ultrahang érzékelőjét és valami olyasmit mondott, hogy: O, ó. Azt hittük valami baj van. A férjem később nagyon viccesen fogalmazta meg, hogy ezekben a percekben mi motoszkált a fejében: „Ott a gyerek a képernyőn, ott meg valami alkatrésze. Megint a gyerek, megint az alkatrésze. Lehet, hogy túl messze vannak egymástól?” Aztán persze nem hagyott minket kétségek között a doktor. Feltette a kérdést, amit sosem felejtünk el: „Vannak ikrek a családban?” „Most már biztosan lesznek.” – válaszoltuk. Természetesen nagyon boldogok lettünk. Amint kiléptünk az ajtón, rögtön hívtuk a legközelebbi hozzátartozóinkat. Mindenkit megdöbbentett a hír, de persze mindenki nagyon örült neki.

Én a saját családomban nem tudtam közeli hozzátartozót mondani, akik ikrek lettek volna. Az apukám unokatestvérének vannak kétpetéjű iker gyermekei és az anyai nagyapám unokatestvérének vannak szintén fiú-lány iker gyermekei. De hát ők nagyon távoli rokonok.

Amint a férjem családjával beszéltünk, kiderült, hogy náluk, közelebbi rokonok is vannak ikrek vagy lettek volna. Az anyai nagymamája testvérének vannak ikergyermekei és az apai nagymamájának lettek volna testvérei ikrek, de sajnos az édesanyja nem tudta kihordani őket. Valamint az apukája húgának is ikrei lettek volna az első gyermekei, de mivel nagyon fiatal volt és sovány ő sem tudta kihordani őket. Hát, őszintén szólva megijedtem ezektől a hírektől, de fő a pozitív gondolkodás. Nem szabad mindjárt a legrosszabbra gondolni.

Másnap persze már a munkahelyemen is várták a híreket, akik tudtak róla. De izgatottságomban, már több kolléganőnek is el akartam mesélni a nagy hírt és megmutatni a különleges képünket. Átmentem egy másik osztályra, ahol korábban dolgoztam és mindenkinek elújságoltam. Sokan akikkel nem is vagyok olyan szoros kapcsolatban, sikítottak örömükben a folyosó vízhangzott. Nagyon jó érzés volt, hogy ennyire örülnek nekem és csemetéimnek. Viszont azok között a kolléganők között, akiknek a legkorábban mondtam el és akikben vakon bíztam, még mindig akadt olyan, aki vészmadárkodni kezdett. Elmesélte, hogy az ő lánya is ikernek indult, de sajnos az egyik később felszívódott. Szóval kérdezzem meg az orvosomat, nem fog-e felszívódni az egyik. Elvonultam az irodámba és perceken keresztül remegett a kezem az idegességtől. Nem tudtam elfelejteni, hogy elveszíthetem egyikőjüket. Nem kívánom senkinek ezt az érzést. Szóval megint csak csalódnom kellett valakiben, akiről azt hittem szeret engem. Lehet, hogy nem akart ő rosszat, csak egyszerűen nem gondolta végig, hogy mit okoz azzal, hogy ezt elmondja. Szerencsére hamar megnyugtattak mások és az orvostól meg sem kérdeztem soha, hogy felszívódhatott-e volna.

Ezt a képet kaptuk Róluk:

A bejegyzés trackback címe:

https://myfairytaleworld.blog.hu/api/trackback/id/tr862678052

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csillámka 2011.02.23. 08:34:27

Szia Csőryke!
Gratulálok blogodhoz és az ikrekhez!
Szeretnék segítséget kérni tőled.
A blogomon nem jelennek meg a kommentek, hozzászólások ugyanezt a sablont használom. Ha van szabad perced, tudnál picit segíteni nekem? Sehol, semmilyen segítséget nem találtam a neten.
Valamelyik beállítás rossz lehet valószínű. Köszönöm segítségedet nagyon!!!!
tigriscsillam@gmail.com
csillámka

Csillámka 2011.02.23. 08:41:05

@Csillámka: minidg moderálásra váró komment üzenet érkezik az e-mail címemre, pedig a beállításoknál kikapcsoltam és nem jelenik meg így azonnal, mint nálad.
Köszönöm nagyon a segítséget!

Csőryke · http://myfairytaleworld.blog.hu/ 2011.02.23. 11:52:20

Igaz, régen írogatok már ide, de én sem konyítok sokat a szerkesztgetéshez.
Annyit tudok neked segíteni, ha kérdezel, hogy mi hogyan van beállítva nekem, azt meg tudom írni. Például a kommentek fülön az Állapot: Aktív. Itt látok olyat, hogy Várakozó. Lehet, hogy ez van Neked elállítódva?

Csőryke · http://myfairytaleworld.blog.hu/ 2011.02.23. 11:53:33

Rosszul írtam, nem Aktív, hanem Éles.
süti beállítások módosítása