Reggel korán keltem, legalábbis önmagamhoz képest korán. Legkésőbb fél 9-ig oda kellett érnem a védőnőhöz a szokásos havi vizsgálatra. Rövid ébredezés után megméredzkedtem és rögtön mérges is lettem, mert előző nap óta egy kilóval nehezebb lettem. Pedig igyekszem, nem ettem tegnap óta édességet és sok gyümölcsöt, zöldséget eszem. Betartom, hogy nem eszem sót és este már csak gyümölcsöt vacsiztam. Szörnyű, hogy ennek ellenére is híztam. :(
Aztán egy gyors zuhany után megmértem a vérnyomásom, és lám 140/80. Hihetetlen, eddig amikor hétközben mértem 130, max. 135 volt. Mi a fene van velem? Minden addig jó, amíg nem kell védőnőhöz menni? Persze, most már biztos, hogy izgulok és ezért magas a vérnyomásom. A védőnő mérlege mindig mást mutat, mint az itthoni. És persze próbálom jegyezni, hogy mennyi az eltérés, de nem sikerül fejben tartani. Szóval ki tudja, hogy most nála, mennyivel leszek több. Ez a legnagyobb félelmem.
Ezek után gyorsan elkészülődtem, majd elindultam a védőnőhöz. Szinte első dolgom volt a mérlegre pattanni, ami meglepetésemre 1,5 kg-val kevesebbet mutatott, mint egy hónappal ezelőtt. Végre egy jó hír, megkönnyebbülhetek. Aztán következett a vérnyomásmérés, ami természetesen 140/80. Igyekeztem kimagyarázni magam, hogy otthon jó szokott lenni, erre azt mondta, hogy ugyan a 140 magas, de a /80 azt mutatja, hogy nincs gond, mert gond akkor volna, ha /100 lenne. Szóval lehet, hogy igazam van, és tényleg csak izgulok. E miatt magas a vérnyomásom. Kicsit bíztató. :)
 

Délután eljött az ideje a következő nőgyógyászati vizsgálatnak is. Itt attól féltem, hogy megint fenyegetni fog a doki, hogy 30 hetesen befektet a kórházba. Szóval most is várható, hogy magas lesz a vérnyomásom, mert hát izgulok. De nem. Szerencsére csupa jót mondott. Gyönyörű a vérképem ahhoz képest, hogy ikerterhes vagyok. Nincs nyitva a méhszáj, megdicsért, hogy fogytam és minden okés. Végül megmérte a vérnyomásom és az is rendben volt. :)
Viszont a rossz a sok jó után az, hogy mégiscsak be kell feküdnöm a kórházba. Hiába semmi nem indokolja, mégis.

Kitűztük az időpontot is: 2011. április 11.
Szóval még egy teljes hónapom van itthon, békességben.