Amint félidős lettem, az orvos eltiltott a munkától. Már addig is minden vizsgálat alkalmával azt hallgattam Tőle, hogy minek dolgozom még mindig. De hát amíg bírom, miért ne. Meg hát nem mindegy az embernek a pénz sem. Nem értem ilyenkor, mikor valaki veszélyeztetett terhes, miért táppénzen kell lennie. Ha tudnék, biztosan dolgoznék az utolsó hónapig. Lehetnének tekintettel arra, hogy hány évet dolgozott le az ember és kényszerből marad itthon. Szóval 2011. február 1-től kivettem a maradék szabadságomat, majd kénytelen voltam táppénzre menni. Előre fel voltam készítve rá, hogy ez lesz, mert veszélyeztetettként nem szabad tovább dolgozni. De ha erről beszéltem valakivel mindenki azt kérdezte, hogy: „Mégis, mit fogsz csinálni otthon? Halálra fogod unni magadat.” Hát, én már akkor is tudtam, hogy ez nem így lesz. Persze azért volt jobb, amíg dolgoztam, mert lényegesen többet mozogtam. Viszont itthon is akad mindig valami tennivaló. Írtam magamnak egy egész hosszú listát, hogy miket szeretnék megvalósítani ha végre itthon leszek. Hát, még most egy hónap elteltével sem értem teljesen a végére. Talán majd a hétvégére kész leszek. :)

Február elején el kellett mennem a védőnőhöz, majd az orvosomhoz is a szokásos vizsgálatokra. A január eleji vizsgálat óta 2,5 kg-val többet nyomtam és még a vérnyomásom is felment ennek hallatán. Szóval duplán leszúrt a védőnő, mert hát sok lesz a hízás és magas a vérnyomásom is. Szóval azt a tanácsot kaptam, hogy ne egyek semmi sósat és tartózkodjak a szénhidrátoktól is. Amit javasolt, hogy sovány húsokat egyek mellé párolt zöldséggel és sok-sok gyümölcsöt. Frankó, pont most, amikor olyan kevés a zöldség. Gyümölcsöket eddig is ettem, de zöldségből nehéz kifogni ilyenkor azt, ami jóízű. Fagyasztott zöldség meg hát szerintem nem a legjobb választás, de hát ha jobb nincs, akkor megteszi. Szinte ugyanezt elmondta a nőgyógyász is. Így a következő naptól nekiláttam és tényleg kizártam minden más ételt. Azon felül sétáltam egy nagyot és ezen a héten 1,5 kg-t vissza is fogytam. Azóta viszont figyelem a mérleget és igyekszem tartani a súlyomat, de megvallom őszintén nem csak kizárólag ezeket eszem. A sóval természetesen csínján bánok, de itthon nem jellemző, hogy magas lett volna a vérnyomásom. Azóta rendszeresen ellenőrzöm és kezdek arra gyanakodni, hogy egyszerűen csak izgultam, hogy mit fognak mondani, azért volt magas a vérnyomásom.