Szóval elérkezett ez a nap is. Amikor újra beülök az iskolapadba...

Mit is mondhatnék? Nagyon izgalmas és sokkal jobban bírom, mint gondoltam.

Az eddigi óráim nem voltak nehezek, de majd most következnek a matematika órák. Na, azért azoktól tartok.

Persze egyre több időm megy el rá, és nagyon fárasztó az utazás. De, annak ellenére, hogy nem kedvelem a változásokat. Ezt most kimondottan imádom...

Olyan más, olyan mintha nem én lennék. Új helyzetek új emberek. Kilépek a szürke hétköznapokból és egy-egy hétvégére nem a könyvelő vagyok hanem újra diák. (Ne értsetek félre nem azt akarom ezzel mondani, hogy más akarok lenni vagy nem szeretek az lenni aki vagyok. Egyszerűen csak másképp érzem magamat és jóként élem meg az újdonságot. Más érzés ott lenni és más dolgozni itthon. Attól függetlenül imádom a hétköznapi életemet és nem változtatnék rajta semmi pénzért.)

Sosem voltam ilyen nyitott, ilyen barátkozós és sosem ért még egyszerre ennyi új információ ennyi újdonság. Picikét el vagyok varázsolva...

Rengeteg új embert ismertem meg már az első alkalommal. Most pénteken megyek következőleg és már nagyon várom.

Itt fűzném hozzá a páromnak, hogy nem pasizni járok oda és nem cserélném el őt semmiért és senkiért!!!

A főiskola kollégiumában szálltam meg és fogok megszállni most is. Nagyon szépen fel van újítva és tiszta meg modern is. Hárman voltunk egy szobában. Majd most viszek fényképezőgépet (ha nem felejtem otthon) és teszek fel képeket.

Az osztálytársaim/csoporttársaim nagyon jó fejek. Sok csajszival már levelezek is meg sokmindenkit ismertem meg a koleszban is.

Az utazás kicsit kellemetlen, mert a "vonat nem vár" és ezért éppen hogy elértem a múltkor is a csatlakozásomat. (És most még nem is sztrájkolnak...) :)

Az előző alkalommal hajnali 2:50-kor keltem és a 4 órási vonattal 6:30 körül értem le. Szóval nagyon fárasztó volt. Kb. 3-4 órát tudtam aludni indulás előtti este aztán másnap délután 4-ig óráim voltak és ez még light-os nap volt.

Viccelődtem a minap a kolléganőimmel, hogy ha nyernék a lottón vennék egy helikoptert sofőröstől és építtetnék leszállópályát is (vagy minek nevezik) a fősuli mellé. De aztán belémhasított a felismerés, hogy miért aprózzam el. Mindjár Csillagkaput készíttetek és akkor hipp-hopp és már ott is vagyok. :)

 Szóval összességében minden nagyon pozitív (Egyenlőre. Nem akarom elkiabálni.) és imádom Dunaújvárost, imádom a fősulit és mindent ami vele jár. Pár hónap múlva majd biztosan megszokom és nem lesz már újdonság, de most a föld felett járok egy méterrel...