Szombaton késő délután háromnegyed hét körül a Richter-skála szerinti 4,8-as erősségű, 5-10 másodpercig tartó rengés rázta meg a Dunántúlt. A GFZ Potsdam – Earthquake Bulletin adatai szerint az epicentrum Oroszlány környékén volt. Az ilyen erejű földrengéseket gyakran követnek utórengések, amelyek az első földmozgásnál általában gyengébbek. Ilyet most egyenlőre nem regisztráltak a szeizmológusok. 4-5-ös érték között a rengés gyengének, de már érezhetőnek számít. A legutóbbi ilyen erejű földmozgás Magyarországon az 1985-ös berhidai volt. Tavaly augusztusban Miskolc környékén és Baranyában mozdult meg háromszor a föld, egyébként a magyar átlag nagyjából 5-10 érezhető és 100 csak az obszervatóriumok műszerei által regisztrált rengés évente.

Félelmetes, hogy az otthonomtól mindössze körülbelül 10 km-re volt a középpont. Szerencsére nem volt nagy rengés, nem döltek össze házak és nem sérült meg senki. Viszont nagyon megijedtünk mindannyian. Éppen édesanyáméknál voltunk, akik egy tömblakás 4-edik emeletén laknak és a két kis drága pocaklakóm ultrahang felvételét készültünk megnézni. Én a szobaajtóban álltam, mikor azt éreztem, hogy megmozdult a ház. Láttam a falakat először balra, majd jobbra elmozdulni, hallottam az ablaküvegek reccsenését és olyan érzés volt, mintha az egész tömbház megmozdult volna. Biztosan így is történt. Hihetetlen volt rádöbbenni, hogy ez az egész, mint egy kártyavár bármikor összeomolhat. Remélem ez volt életem utolsó ilyen élménye. Azt mondják, Japánban egy ilyen erősségű rengést nem is vesznek már komolyan. A japán ember nyugodtan kevergeti tovább a kávéját, mintha semmi sem történt volna. Hát, nem szeretnék Japánban élni…