Sokmindenről nem számoltam be az elmúlt időszakban, de attól, hogy vizsgaidőszak volt, ugye az élet nem állt meg.
Január első hetében eggyel gyarapodott kis lakásunk lakóinak száma:
Egy fekete teleszkópszemű aranyhal. Szotyi lett a neve. Utólagos karácsonyi ajándékba kaptam a páromtól.
Mindig imádtam az állatokat. Volt már gyermekkorom óta akváriumom halakkal, teknősbékám, tengerimalacom (kopasz is) és kutyusom is.
Sajnos minden szőrös állatra allergiás vagyok, így tömblakásban nem tarthatok kisállatot. Maradt az aranyhal. De ha majd egyszer kertes házunk lesz, akkor szeretnék egy kiskutyát. Nem házőrzőnek, mert ami nekem tetszik, attól nem hiszem, hogy sokan megijednének.
Nagyon szeretem a Lilo és Stitch című rajzfilmet, mert rettentő aranyos szöveget sikerült szinkronizálni hozzá és persze a figurák is aranyosak.
Hát, ez a szörnyű kis szörnyecske annyira csúnya, hogy szinte már szép. Így vagyok a bull terrier kutyusokkal is, hiszen olyan (egyesek szerint) csúnya egér fejük van. Na, de nem rájuk esett a választásom, hanem a már említett rajzfilm-beli szörnyre hasonlító kis (denevér fülű) kutyusokra:
Egyszer talán, majd.
