Elkezdődött a tanév. Már egyre hidegebbek a reggelek és a minap láttam 1-2 megsárgult falevelet is. Beköszöntött az ősz és a mai reggelen munkába menet egy vers jutott eszembe.
Petőfi Sándor:
Itt van az ősz, itt van újra...
Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. –
Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.
Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.
(Erdőd, 1848. november 17–30.)
Egyszerűen gyönyörű. Imádom ezt a versét...
Idén már sok helyen láttam dísztököket. Szerintem túl korán kerültek elő, de nagyon szép őszi díszítése tud lenni egy-egy asztalnak.
Mióta a sajátunkban élünk törekszem rá, hogy az évszaknak megfelelően díszítsem a lakást.
És befejezésül a kedvenc szürke macimból az évszaknak megfelelő. Nagyon édi. :)