Maga a ceremónia nagyon szép volt, egy kedves fiatal hölgy adott össze minket. Nagyon szépen beszélt, alig bírtam ki, hogy ne sírjak. A végére, aztán csak sikerült elérnie, hogy elpityeregjem magam. Pedig mikor a szülők kapták a csokrot és sírtak, akkor még tudtam tartani magamat. Csodák csodájára a férjem testvérének a kislánya is tudott viselkedni, nagyon megdicsértük utána, hogy nem futkosott és végig tudta állni ezt a komoly eseményt. Templomi esküvőnk nem volt, mert a férjem nincs megkeresztelve és ő nem akarta. Én úgy érzem, hogy nem akarom erőltetni ezt a dolgot. Jogosnak érzem azt a véleményét, hogy annak legyen templomi esküvője, aki úgy is él és eljár templomba. Ne pedig annak, aki csak ez miatt keresztelkedik ki és nem él úgy, ahogyan azt a hite diktálja. Szóval csak divatból ő nem fog megkeresztelkedni, vagy azért mert bárki ezt tőle elvárja.

A rossz időjárás keresztbehúzta azt a tervünket is, hogy a vendégekkel végig vonulva gyalogosan megyünk át a lagzi helyszínére. Mert direkt ezért egy olyan helyet béreltünk ki, ami közel volt a házasságkötőhöz. Így nagyon hamar odaértünk a ceremónia után. Itt is fotózás folytatódott a családtagokkal, majd egy-két népi játékkal fokozták a hangulatot. Nem fogadtunk fel hivatásos vőfélyt, nem akartunk erőltetett játékokban részt venni. De nagybátyám kinevezte magát vőfélynek, és betanult néhány vicces verset és ehhez kapcsolódóan volt tányértörés és át kellett lépnünk egy lepedőből a férjemmel közösen kivágott szíven. Mókás volt. Ezt nem éreztem túlzásnak. A gondok ott kezdődtek, hogy mivel több időt terveztünk a házasságkötőnél eltölteni, és gyalog szerettünk volna jönni ezért hamarabb kezdődött a lagzi, mint ahogy azt mi elterveztük. Jó bő egy óránk maradt a pincérek és a vacsora érkezéséig. Ezért néhányan elkezdtek táncolni. Ekkor kaptuk az első kritikánkat, hogy miért nem az ifjú pár nyitotta meg a táncot. Hát, egyrészt mert nem is számítottunk rá, hogy ilyen hamar táncolni fogunk, mi a vacsora utánra terveztük. Másrészt meg nem is tudunk táncolni, úgyhogy nem is tudtuk, hogy hogyan kezdjük. De végül jó hangulat lett és valahogy csak eltelt ez az idő is. A vacsorával egy gond volt, hogy hidegen érkezett. Szegény pincérnőknek volt is sok dolguk, mire megmelegítették és tálakra szedték. A lényeg az, hogy mindenkinek ízlett.

Ezután már összefolynak a dolgok. Nem is tudom milyen sorrendben követték egymást a menyasszonyi torta felvágása, a menyasszonytánc, és az éjféli vacsora. Hajnal 4 körülig tartott a buli, a végére még az öcsém haverjai is bekukkantottak hozzánk, hogy gratuláljanak és táncoljuk egyet. Nagyon jól éreztem magam és a vendégektől is azt a visszajelzést kaptuk, hogy régen voltak ilyen jó hangulatú lagziban. Nagyon örültem neki. Rengeteg kép készült és több barátunk is megörökítette kamerával is. Szóval lesz mit mutogatni a csemetéinknek, hogy ilyen volt a szüleik esküvője.

Egy következő bejegyzés alkalmával képekben is elregélem milyen volt.